A féltékenykedés, hűtlenkedés vagy a kapcsolaton belüli erőszak olyan dolgok, amik látványosan és gyorsan tönkre tudják tenni a szerelmet. Ám itt van 5 olyan „apróság”, ami nem egy csapásra, látványosan tesz tönkre egy kapcsolatot, hanem szép lassan mérgezi meg a meghittséget, éveken, évtizedeken át, és csak egy bizonyos idő, illetve mennyiség után vezetnek szakításhoz vagy váláshoz.
A pszichológusok azt állítják, hogy ezekben a magatartásokban a legveszélyesebb általában az, hogy aki így viselkedik, az gyakran észre sem veszi, hogy maga (és szerelme) alatt vágja a fát:
1 A panaszkodás: nagyon nehéz olyasvalaki mellett élvezni az életet, aki folyton panaszkodik. Attól még, hogy valaki nem a partnerét szokta lépten-nyomon kritizálni, az állandó panaszkodás ugyanúgy mérgezi a hangulatot. Folyamatosan negatív kijelentéseket hallgatni fárasztó, és bár a panaszkodó fél talán úgy érzi, hogy jobban érzi magát attól, ha rendszeresen megosztja partnerével, ami a szívét nyomja, kedvese nem biztos, hogy képes és hajlandó lesz ezt élete végéig hallgatni. Figyelni kell arra, hogy ne legyünk mindig negatívak. Ha valami pozitív nem jut eszünkbe, jobb hallgatni, minthogy szerelmünknek mindig a panaszkodásunkat kelljen hallgatnia!
2 A kritizálás:persze ennél is rosszabb, ha pont a partner az, akiben mindig találunk valami kivetnivalót. Az ilyen kritizálós típusok gyakran észre sem veszik, milyen bántóak vagy lealacsonyítóak tudnak lenni, sőt, sokszor úgy érzik, éppen szívességet tesznek azzal, ha rámutatnak, hogy a másik hogyan viselkedhetne jobban pl. társaságban vagy éppen autóvezetés közben. Ne kritizáld a másikat, vagy ha mindenképpen muszáj valamire rámutatni, ami rosszul sikerült, ugyanazzal a lendülettel feltétlenül mutass rá a pozitívumokra is!
3 A kijavítás:egyenes következménye szokott lenni a jelentéktelen dolgokon való vitatkozás. A szokásos szituáció úgy szokott kinézni, hogy egyikük mesél valamit, amibe a partner egyszer csak beleszól, és kijavít egy teljesen lényegtelen részletet. Aztán ha a másik továbbra is ragaszkodik saját nézetéhez, akkor ebből egy jókora vita alakul ki, szerencsétlenebb esetben úgy, hogy az egésznek külső tanúi is vannak. Fontos megjegyezni való, hogy a jelentéktelen dolgokat nem érdemes kijavítgatni, és főleg nem nyilvánosan.
4 A megmondás:az egyik legrosszabb dolog, amit az ember szerelmével tehet, ha mindig mindent ő akar megmondani neki − mikor, hol, hogyan, kivel, mit csináljon. A szeretet része a bizalom, tehát ne uralkodjunk rajta, legyen neki is ugyanannyi saját szférája és önálló döntése, mint nekünk (vagy ha többet igényel, akár több is)! Pontosan az ilyen elnyomás ellen szokás hűtlenséggel lázadni, de nemcsak ezért kell odafigyelni arra, hogy partnerünket velünk egyenrangú, önálló életre képes félként kezeljük: ez minden normális kapcsolat alapja, még a gyerekek is nehezen tűrik az állandó irányítást.
5 A visszautasítás: nagyon fájó tud lenni, ha már sokadjára történik meg. Érdemes figyelni arra, hogy ha szerelmünk kér tőlünk valamit, a válaszunk ne egy automatikus „nem” legyen. Alapesetben a válasz inkább egy automatikus „igen” kéne, hogy legyen. Tegyünk meg mindent, amit tudunk azért, hogy szerelmünk kéréseire – ésszerű határokon belül – minél gyakrabban és minél természetesebben igent tudjunk mondani
Aki hosszú távú kapcsolatra vágyik, tekintse elsőrangú feladatának, hogy igyekezzen elérni, hogy a kedvese jól érezhesse magát vele.
Ez pedig nem fog megvalósulni, ha a fenti hibákra nem fordít kellő figyelmet.
