Az alábbi hitvallást olvasva, arra gondoltam, hogy egy kapcsolatát rendbehozni akaró valakinek jó lehet, ha átgondolja, vajon mennyire lenne benne, hogy egy ilyen kapcsolatban éljen a párjával? Úgy hiszem, egy igazán jó viszonyban mindkét félnek el kéne fogadnia ezeket az elveket, ha hosszú távon boldogságban akarnak együtt élni.
Amikor a kapcsolatotokról gondolkodsz, el tudnád képzelni, hogy eszerint éltek a szerelmeddel?
Te be tudnád tartani az alábbi „szabályokat”?
Mi ketten olyan kapcsolatban vagyunk, mely fontos számomra. Mégis, két különálló emberként élünk, egyéni értékrenddel és szükségletekkel.
S épp azért, hogy jobban megismerjük és megértsük egymás értékrendjét és szükségleteit, érintkezésünk legyen mindig nyilt és becsületes.
Amikor engem szükségleteim kielégítésében akadályoz a Te viselkedésed, ezt nyiltan megmondom neked, s minden hibáztatás nélkül közlöm, hogyan érint ez engem – így megadom neked a lehetőséget, hogy szükségleteimre való tekintettel változtass a viselkedéseden. Szeretném, hogy Te is ugyanilyen nyílt légy velem, ha viselkedésem elfogadhatatlan a számodra.
Ha konfliktus támad kapcsolatunkban, egyezzünk meg abban, hogy hatalmunk bevetése nélkül rendezzük ezeket, egyikünk se győzzön a másik kárára. Mindig olyan megoldást keresünk, mely mindkettőnk szükségleteinek megfelel – nincs vesztes, mindketten győzünk.
Amikor csak bajba kerülsz, megpróbállak elfogadóan és megértően meghallgatni, hogy Te így rátalálj a saját megoldásodra, s ne az enyémet fogadd el. S szeretném, ha Te is meghallgatnál, amikor nekem van szükségem arra, hogy megtaláljam problémám megoldását.
Minthogy kapcsolatunk olyan lesz, melyben mindketten azzá válhatunk, amire bensőnkből képesek vagyunk, továbbra is fenn akarjuk majd tartani kapcsolatunkat – a kölcsönös figyelem, törődés és tisztelet szellemében.