Életünk folyamán sokszor érnek bennünket sérülések, amit sokan lelki sérülésnek hívnak, de én pontosabbnak találom, ha ezeket érzelmi sérüléseknek hívjuk. Ilyenek azok az alkalmak, amikor megbántódunk valami miatt, amikor sértőnek érezzük mások megnyilvánulásainkra adott visszajelzéseit, főként ha ezt egy számunkra fontos személytől, például a szüleinktől, vagy később a szerelmeinktől szenvedtük el.
Ezek az érzelmi sérülések egyre csak gyűlnek bennünk, s egy idő után arra sarkallnak bennünket, hogy védekezzünk ellenük. A módszerünk pedig – feldolgozás illetve elengedés helyett – a legtöbbször az lesz, hogy „tüskéket növesztünk”, amiken fennakadnak mások visszajelzései.
Ezt akár kielégítőnek is találhatjuk, mert így nem bántanak meg, de valójában leginkább azt érjük el vele, hogy újra és újra ugyanazokat a dolgokat tesszük, nem változtatunk a viselkedésünkön, mert a visszajelzés el sem jut hozzánk. Aztán persze csodálkozunk, hogy az életünk nem előre halad, hanem csak egy mókuskerékben mozgunk, s ezzel magunkra zárjuk világunkat.
Tudnod kell, – ha Te is így szoktál tenni, vagy egy ilyen személyen szeretnél segíteni, – hogy ez a tüskés burok, amivel önmagunk védelmét próbáljuk elérni, kívülről áttörhetetlen. Mire felnőttünk, vagy „túl sok” tapasztalatot gyűjtöttünk, tüskés burkunkat háromféle pajzzsal is megerősítettük:
1 Az első pajzs a valós tények, és a köztük feszülő ellentmondások figyelmen kívül hagyása. Ha bezárjuk a magunk építette kis világunkat, akkor nem juthat el hozzánk az emberiség közös valósága.
Ennek oka a bátorság egyfajta hiánya, ami nem azt jelenti, hogy ne tennénk meg sok kiemelkedő, újító, vagy épp vagány dolgot. Mindössze arról szól, hogy bizonyos életterületeken tartózkodással, fenntartással viseltetünk a többi emberrel szemben, akik lehet – vagy akár valószínű -, hogy ebből semmit sem vesznek észre kívülről. Lehetünk akár lazák, viccesek, barátságosak is, miközben hatalmas érzelmi távolságot tartunk a többi embertől, hogy „ne bánthassanak”.
Ám a „védekezés” mindig a félelem jele, s ha arra rendezkedünk be, hogy megvédjük önmagunkat, pont azt vonzzuk be az életünkbe, amit oly annyira nem szeretnénk. De ha tüskéinkkel már körbezártuk magunkat, akkor akár mindezt észre sem vesszük. Még az is lehet, hogy bátraknak képzeljük magunkat, hiszen képesek voltunk olyan védelmi rendszert kialakítani magunk körül, ami kizárja a „mások okozta sebeket” az életünkből.
Így aztán ez az első pajzs a saját valós helyzetünk felismerésétől foszt meg minket.
2 A második az érzelmi pajzs, aminek megjelenési formája maguk a tüskék, melyek elvben arra hivatottak, hogy fennakadjanak rajtuk azok a sérelmek, melyek érzelmi fájdalmat okozhatnak. De a fejlődéshez, a külvilág visszajelzéseinek befogadásához pont arra lenne szükségünk, hogy ne bátortalanul védekezzünk, hanem felvállaljuk akár a fájdalmat is azért, hogy feldolgozhassuk a már korábban felgyülemlett sérelmeinket.
Ám életünk tapasztalataiból már tudjuk, hogy sebeink fájdalmasak, s feldolgozásuk nehézséget jelent számunkra, így inkább csak eltakarjuk magunk elől egy „kötéssel”, s vastag pajzsunkkal vigyázzuk, hogy további bántalmak ne érjék őket. Inkább elviseljük a mindennapos tompa fájdalmat, mintsem bevállaljuk azt, hogy nyílt sebeinket feltárva, gyógyírt keresnénk rájuk.
Érzelmi pajzsunkkal pontosan azt az utat torlaszoljuk el, ami segíthetne tüskés burkunk lebontásában, hogy végre a valódi világban élhessünk, ahol az örömök is elérhetnének.
3 Harmadik pajzsunkat a racionalizálással és az önigazolással teremtjük meg.Ez a logika pajzsa. Okokat teremtünk arra, hogy miért is van szükségünk tüskés védőburkunkra. Állandóan olyan helyzeteket, körülményeket vonzunk magunk köré, amelyekben fel kell venni tüskéinket, ezzel igazolva azt, hogy igenis szükség van rájuk. Így aztán minden kétségünket eloszlatjuk arról, ami azt mondaná, hogy talán megszabadulhatnánk tőlük.
Mindennek köszönhetően a harmadik pajzsunk végképp felemészti az összes – gyenge – kezdeményezésünket, amikkel megpróbálhatnánk lebontani pajzsainkat.
Amikor bezárjuk magunkat tüskés burkunk mögé, lehet, hogy látszólag biztonságban leszünk, a külvilágból érkező sérelmek nem érhetnek el minket, de nem csak megrekedünk emiatt, hanem a jó dolgokat is kirekesztjük életünkből.
Aki érzelmi életét védő burkot von maga köré, nem csak a rossz, de a jó érzelmeket is kizárja!
Főként ennek köszönhető, hogy az ilyen tüskéken nem lehet átjutni kívülről, bármennyire is szeretnénk.
Különösen párkapcsolatban okoz komoly nehézségeket, ha az egyik fél korábbi kellemetlen vagy épp rossz tapasztalatait még nem dolgozta fel, illetve nem engedi el, és tüskés burokba zárva magát, távolságot tart. Lehetséges, hogy a másik ezt valójában észre sem veszi, de a válaszreakciója előbb-utóbb mégis az lesz, hogy ő is hátrébb lép bezárkózott párjától. Ezt tüskés szerelme természetesen azonnal a támadás jelének veszi, hiszen érzi, hogy valamilyen formában visszautasították őt. Így aztán még nagyobb távolságot igyekszik tartani, és a körforgás kezdődik elölről, mígnem a teljes elszakadás lesz a vége.
A bezárkózott személy saját viselkedésével létrehozza érzelmileg magányos életét, ami egyfajta igazolást jelent önmaga számára tüskés pajzsának létjogosultságára.
A bezárkózott személy természetesen mindezt nem egyfajta „gonoszságból”, hanem félelemből teszi, de segíteni rajta sajnos nem nagyon lehet. Felesleges ugyanis számukra bármilyen visszajelzést adni, mert visszajelzéseink , amik igazán segíthetnének rajtuk, úgysem jutnak el hozzájuk. Pajzsaik gondoskodnak arról, hogy hatástalan legyen bármi, ami kívülről érkezik. Hiszen – mint már említettem – aki a védekezésre koncentrál az mindenképpen csak a támadást fogja meglátni. Ha néha talán ezen sikerülne is keresztül jutni, a logika pajzsa még mindig utunkat állja, s végképp elzárja annak a parányi lehetőségét is, hogy a tüskés burkon keresztüljutva segíthessünk.
Ennek köszönhetően csakis abban az esetben lehet közel jutni az önmagát tüskékkel körülbástyázó emberhez, ha ő maga kéri, illetve keresi a lehetőségét annak, hogy megszabaduljon érzelmi tüskéitől, hogy ezáltal képes legyen a szeretet befogadására.
Mielőtt tehát hozzáfognál, hogy újra közelebb hozd magadhoz eltávolodott szerelmedet, fontos lenne megvizsgálni, hogy elszakadásotok oka, nem az volt-e, hogy Ő fél megnyitni a szívét, mert ha így van, akkor egészen különleges technikákra van szükség a megközelítéséhez. Olyanokra, amiket csak a Szeresd vissza! programban találhatsz meg.
Ha tehát az a gyanúd, hogy kedvesed tüskéket tart maga köré, kérj egy kapcsolatelemző jóslást, amiben feltárjuk, milyen okok vezettek a szakításotokhoz, és mit lehet tenni a jelenlegi helyzet visszafordításáért.
Keress meg levélben, vagy hívj, hogy időpontot egyeztessünk!
