A nyafogó és a tettrekész szerelmes

A nyafogó sajnálja önmagát, és lehetőleg a környezetében is mindenkit megőrjít a panaszkodásával.
A tettrekész arra használja a bánatát, hogy erőt gyűjtsön belőle a változáshoz.

A nyafogó nem tesz semmit, mert szerinte nincs remény.
A tettrekész végiggondolja kapcsolatát, és ha úgy dönt, hogy megéri küzdeni érte, mert jobbat nem talál, akkor felkutatja a visszaszerzés lehetőségeit.

A nyafogó csak lesi a Facebookon, vagy egyéb közösségi helyeken, hogy mi lehet a másikkal, és minden ilyen „kukucskálás” után, csak még rosszabbul érzi magát.
A tettrekész olyan oldalakat keres fel, ahol tanulhat a kapcsolatokról, fejlődhet gondolkodásmódjában, az élethez való hozzáállásában.

A nyafogó szerint ő nem elég jó ahhoz, hogy esélye legyen újra jó kapcsolatba kerülni az exével.
A tettrekész igyekszik újra építeni sérült önbizalmát és önbecsülését, hogy még jobb ember lehessen.

A nyafogó biztos benne, hogy nincs olyan módszer, amivel segíthetne a bánatán, és siratja – netán leissza – magát.
A tettrekész megkeresi a legjobb programot, ami útmutatóul szolgálhat neki ahhoz, hogy visszaszerezze a szerelmét.

A nyafogó – ha rá is akadna egy megfelelő módszerre – túl drágának tartaná, és bár azt állítja „mindent megtenne a szerelméért”, „ennyit azért mégsem szán a dologra, mert úgysem sikerülne”.
A tettrekész alaposan tájékozódik, így tudja, hogy a legjobb módszert választja, és valóban megtesz mindent azért, hogy meg is szerezze magának.

A nyafogó nem hisz benne, hogy bármit is tehetne, ezért inkább másokra bízza magát, és – ha egyáltalán valamit, akkor – olyan „módszert” választ, ahol valaki felvállalja helyette kapcsolatának rendbetételét, és neki legfeljebb csak fizetnie kell érte.
A tettrekész tudja, hogy az életben neki magának kell cselekednie ahhoz, ha változást akar, hiszen elsősorban önmagán kell változtatnia. Ezt pedig csak úgy teheti meg, ha maga dolgozik az ügyön.

A nyafogó – mikor úgy látja, hogy a tettre késznek sikerült visszaszereznie az exét – azt mondja, hogy csak azért történt így, mert „neki szerencséje volt„, „biztosan nem is volt olyan komoly a szakításuk„, „a másik erősebb, ügyesebb, és ezért sikeresebb„, stb.
A tettrekész pedig ezalatt úgy gondolkodik, hogy „nincs lehetetlen, csak tehetetlen!„.

A nyafogó még most is csak a kifogásokon gondolkodik, hogy neki miért is nem megy…
A tettrekész pedig tudja (talán mert már meg is tapasztalta), hogy „az élet akkor működik, ha működtetik„.