Ki a legjobb mester?
Szerinted a tanító, a tanár vagy netán egy professzor tud többet segíteni például egy szerelmi problémában?
Mielőtt elárulnám a véleményemet, elmesélek egy kis történetet:
Sosem volt erősségem a torna, sajnos csak keveset sikerült örökölnöm apukám ügyességéből, aki focista volt, és számos más sportban is jeleskedett. Anyukám félelmei jobban rám ragadtak, ezért ha előkerült a szekrény torna órán, igyekeztem úgy helyezkedni, hogy ugrás helyett inkább segítsek a többieknek. És ezt jól is csináltam! Különösen azoknál, akik szintén féltek egy kicsit.
Miért írtam le neked ezt a sztorit?
Régi mondás, hogy “aki tudja, csinálja, aki nem tudja, az tanítja”.
De vajon, aki “nem csinálja”, az nem tud hasznos dolgot tanítani?
Vagy aki “jól csinálja”, az biztosan képes arra is, hogy átadja a tudását?
Mindkét kérdésre lehet igen is, meg nem is a válasz.
Aki profi valamiben, azaz “jól csinálja” azt a valamit, könnyen lehet, hogy “csak” zsigerből tudja, és nem képes rá, hogy elmagyarázza azokat az alapvető információkat, amelyek szükségesek egy tanulónak. Például:
Valószínű, hogy még sok ilyen példát tudnál te is felidézni magadban. Viszont, ha ez a tanítás-tanulás dolog így működik, akkor vajon miért gondolják azt az emberek, hogy ha például a jobb élet eléréséhez akarnak segítséget, akkor ennek olyan személy képében kell megjelennie, akinek – látszólag (mert igazából lehetetlen) -, teljes mértékben tökéletes az élete?
Sokszor hallottam már azt, hogy “ha el akarsz érni valamit, akkor olyan mestert keress, aki már elérte azt”. Bizonyos esetekben lehet, hogy igaz ez a mondás, de mint általában az ilyen “közhelyek”, többször nem bizonyulnak igaznak, mint ahányszor igen.
Úgy gondolom, hogy az “igazi tanítók” egyfajta mesterek.
Hiszem, hogy vannak olyan emberek, akik arra születtek, hogy tanítsanak, mert magamat is ilyennek gondolom. (4-5 éves kislányként a babáimat arra használtam, hogy ők legyenek a tanítványaim, míg én vagyok a tanító néni. Tettem mindezt úgy, hogy csak hallottam az iskoláról, de sosem láttam. Ezért hiszem, hogy arra születtem, hogy tanítsak, még ha nem is úgy, mint akkor, gyerekként.)
Hiszem, hogy vannak velünk született hajlamaink (direkt nem képességet írtam, hiszen szinte bármit megtanulhatunk). Ennek is köszönhető, hogy van, aki csinálja, és van, aki tanítja. Aki dicsőséget akar magának, az csinálja, aki másoknak akar dicsőséget szerezni, az tanítja. Mert az igazi tanító nem az, aki feláll a katedrára, magyaráz, majd továbbáll, függetlenül attól, hogy a tanítványok mit értettek meg abból, amit mondott. Az ilyet úgy hívják tanár, vagy pedagógus, netán professzor az egyetemen. De én nem róla beszélek!
Az igazi tanító valójában egy mester, aki mestereket képez. Az, akinek nem az a fontos, hogy figyelemmel és rajongással vegye körül magát, hanem az, hogy a tanítványai nélküle is eredményeket érjenek el.
A tanár okos, de az igazi tanító (vagy mester) bölcs.
Az igazi tanító nem edző. Nem kell hogy ott legyen melletted és állandóan vezessen, motiváljon. Az igazi tanító előhozza belőled a tudást, hogy te magad is tanító legyél, önmagad tanítója (vagy akár másoké is), és többé nem lesz szükséged a mesteredre.
Az igazi tanító nem halat ad neked, mint egy jótékonykodó oktató, de még csak nem is pecázni tanít meg, mint egy tanár. Az igazi tanító (vagy mester) megtanítja azt is hogyan készíts magadnak horgászbotot, vagy halász hálót, és megismerheted általa a lehető legtöbb halat ígérő helyek felfedezésének módját is.
Ha tehát igazi eredményekért akarsz egy segítőt magadnak, akkor “igazi tanítót” keress. Ne azt figyeld, ki a legnépszerűbb, mert tőle csak halat kapsz, vagy motivációt ahhoz, hogy megpróbálkozz a hal kifogásával. Ne is olyat válassz, aki hatalmas ígéretekkel traktál, és bizonygatja, hogy “ha nekem sikerült, akkor neked is fog”. Az ilyentől lehet, hogy megtanulsz pecázni, de ha nincs botod, vagy nincs a közeledben sok halat tartalmazó víz, akkor nem sokra mész a “pecatudományoddal”, amit így jó eséllyel hamar el is felejtesz. Az ilyen oktatóktól csak azok tudnak hatásos, mesteri szintű tudást szerezni, akik nélkülük is megszerezték volna azt maguknak.
