Mindenkinek vannak álmai, amiket szeretne elérni. Ezért vagy tesznek is valamit, vagy nem. Sajnos azonban sokan akadnak olyanok is, akik a szerelem égisze alatt, elfelejtkeznek saját igényeikről, teljesen feladják vágyaikat, és ezzel önmagukat is.
Szakítás után gyakori probléma…
…legalább is, mostanában ezt tapasztalom azok között, akik végzik, vagy nemrégiben végezték el a Szeresd vissza! programot. Valamilyen okból (talán azért, hogy megszülessen ez az írás!) manapság – még a csak jóslásra hozzám ellátogatók között is – többen vannak olyanok, akik olyasmibe kavarodtak bele, mint amiről most írni akarok.
Bár a Szeresd vissza! program első leckéje arról szól, hogy meg kell szakítani minden fizikai jellegű kontaktust az ex-szel, ezt többen nem veszik elég komolyan. Leginkább azok nem, akiknél az ex szakítás után más karjába vándorolt. Ez akkora félelmet gerjeszt bennük, hogy bár igyekeznek mindent megtenni, amit a program kér, a kapcsolatot mégis fenntartják elvesztett kedvesükkel.
Többségében a nők, de a férfiak között is akad olyan, aki minden külső magyarázat és belső meggyőződés ellenére képtelen nemet mondani. Akár szexuálisan is, holott tisztában vannak vele, – de legalább is sejtik, – hogy a szerelmük már mással éli a napjait. Beállnak harmadiknak, csak hogy ne szakadjon meg a kapcsolat.
Mi ez, ha nem önfeladás?
Egyikőjük sem arról álmodik, hogy ezentúl csak néhanapján szexre kelljen annak, akit viszont ő nagyon szeret. Egyikőjük sem akar a lelki szemetesládája lenni a régi kedvesnek. És mégis beszállnak a játékba, reménykedve, hogy majd jobb lesz.
Pedig…
ettől szinte sohasem lesz jobb!
Csak annyi történik, hogy
Mit lehet tenni, ha már benne vagy?
Személy szerint nekem semmi problémám nincsen a nyitott kapcsolatokkal. Nem ítélem el, amikor valaki, más kedvesét igyekszik elcsábítani, vagy hosszú távon együtt van olyannal, akinek családja van. Úgy gondolom, ez mindenkinek a magánügye.
Jelen helyzetekben azonban, mivel tudom, hogy a kitűzött cél nem valami ilyesmi lenne, azt kell hogy mondjam, helytelen úton járnak azok, akik belemennek a „hármas” kapcsolatba, vagy „csak barátilag” lelki szemetessé degradálják magukat.
Aki már csinálja vagy csinálta a Szeresd vissza! programot, az tudja (vagy tudnia kéne, ha kellően figyelt az első leckére), hogy elsősorban azért kell az a 4 hét szünet, hogy ezalatt önmagunkkal foglalkozva egy olyan változáson mehessünk keresztül, ami már feltűnő lesz az exünknek, ha újra találkozunk. Növeljük az önbizalmunkat, és pontosan tudjuk milyen kapcsolatot szeretnénk, és azt is, hogy ezt hogyan valósítsuk meg.
Tehát, ha ráébredtél, hogy az álmaid helyett, most egy olyan kapcsolatot alakítottál ki – szakítás után x idővel – az exeddel, ami nem felel meg az igényeidnek, akkor bizony változtatnod kell!
Nem lehet egyszerre megmaradni egy „nem jó” kapcsolatban, és meg is változtatni azt!
„Amíg a fotelban ülsz, nem mész ki a konyhába, bármennyire is szeretnél főzni valamit!”
Ha feladod önnön igényeidet, vágyaidat, sőt, önmagadat azért, mert félsz a változás következményeitől, akkor ne reméld, hogy minden jobbra fordul.
Oké…
Bármely választásod jó, ha neked jó!
Csak ne feledd el önmagad!
Tudd, hogy a saját igényeid kielégítése a legfontosabb a számodra. Ha olyat teszel, ami neked rossz, akkor törődj bele, hogy ezt akartad, vagy mozdulj, és tegyél valamit, hogy jobb legyen.
Tudom, azért félsz tenni valamit, mert akkor lehet, hogy falba ütközöl és végleg vége lesz a kapcsolatodnak. És ez fájni fog. Igen. Nem lesz jó biztosan tudni, hogy vége. Ez olyan, mint a foghúzás. Fáj. De csak egy darabig. Aztán elmúlik. A hiány ott marad, de idővel pótolható is.
Ugyanakkor azt is tudom, hogy amikor végre változtatsz, ebben benne van az esély arra is, hogy az jót hoz a számodra. Sok esetben azt, hogy a szerelmed melletted voksol és rendbe jönnek a dolgok. Számtalan esetben történik így, azok között, akik rendesen csinálják végig a Szeresd vissza! programot, és valóban jót akarnak maguknak.
Tehát, ha megteszed, amit kell, akkor két eredmény lehetséges, vagy újra összejöttök, vagy végleg szakítotok. Ha viszont nem változtatsz, akkor hosszú távon „nyomorúságra” ítéled magadat, és ahelyett, hogy úgy élnél, ahogyan szeretnéd, csak vegetálsz. Persze, ha a szenvedést választod, az is rendben van.
Csak gondold át!
Mi a jobb neked?
Mit választasz?
